A betegek spirituális szükségletei és a kórházi lelkigondozás szerepvállalása

Ebben a kutatásban fő célunk az volt, hogy feltárjuk a betegek spirituális szükségleteit, és választ találjunk arra a kérdésre, hogy az egészségügyben kinek a felelőssége ezekre a szükségletekre reagálni. A kutatási kérdéseket kvalitatív módszerekkel, irodalomelemzésen keresztül vizsgáltuk. Megkíséreltük feltárni a vizsgált kérdésekhez kapcsolódó fogalmak eredetét a releváns, korábban publikált szakirodalom alapján. A kutatási kérdéseket a jelenlegi szakirodalom fényében is elemeztük.

A kutatás eredményeként a következő következtetésekre jutottunk: a spirituális szükségletekről szóló tudományos diskurzus egy multidimenzionális antropológia meglétét feltételezi, amelyben az embert létezésének több dimenziójában – beleértve a spirituális dimenziót is – komplexitásában értelmezik. A spirituális dimenzió és a spirituális szükségletek figyelembevétele a holisztikus és betegközpontú ellátás jellemzője, amely az interdiszciplináris megközelítések révén nyilvánul meg. A személy spirituális szükségletei közé tartoznak: a kapcsolódás igénye, a béke keresése, az értelem és cél megtalálásának vágya, a transzcendenciával való kapcsolat, valamint a vallásgyakorlás igénye. Mindezek a személy spiritualitásának részét képezik, és a spirituális dimenzió univerzális megnyilvánulásai. A spirituális szükségletekre való utalás először az ápolási szakfolyóiratokban jelenik meg, majd a spirituális gondozás területén válik hangsúlyossá. A kórházi lelkigondozóknak és kórházlelkészeknek fontos szerepük van a lelki gondozás biztosításában, ezzel pedig egy interdiszciplináris team részeivé válnak. Kompetenciájuk kiterjed a betegek, az egészségügyi dolgozók és a hozzátartozók spirituális szükségleteire is.