A tömjén használata a római katolikus szentmisében

A tanulmány rövid általános bevezetővel tisztázza, hogy mi a tömjén, és hogyan használták az ókorban. Ezután megvizsgálja azokat a bibliai szakaszokat, amelyek a tömjénezést és az illatáldozatokat tárgyalják, és magyarázza azokat a szövegek kontextusában. A füstölés mellett a „felhő” szimbolikáját is megvizsgálja. Az Ószövetség tárgyalása után a dolgozat elemzi a vonatkozó újszövetségi szakaszokat, különös tekintettel a Jelenések könyvére, ahol a tömjén a mennyei liturgiában tölt be szerepet. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkozna, megállapítja, hogy az Egyház kezdeti ambivalens hozzáállása a tömjén használatához fokozatosan jutott el annak széleskörű liturgikus elfogadásához. A tanulmány ezután a Tridenti- és a II. Vatikáni Zsinat, valamint a Katekizmus vonatkozó pontjait tárgyalja, majd nyolc kulcspontot határoz meg a tömjénezés szimbolikus jelentéséről a liturgiában. Végül bemutatja a római katolikus szentmise azon mozzanatait, ahol a tömjén használata lehetséges, és értelmezi annak jelentését minden egyes esetben. A tanulmány célja, hogy rávilágítson a tömjénezés szimbolikájának gazdagságára, és ösztönözze annak mélyebb integrálását a liturgiában és a liturgikus katekézisben. Arra a következtetésre jut, hogy az incenzálásban, mint jelentőségteljes liturgikus elemben rejlő lehetőséget jobban ki lehetne használni a hívek hitének elmélyítésére, akár a katekézis során, akár a szentmise keretében tett rövid magyarázó megjegyzések révén.