Válság és lehetőség

A tanulmány amellett érvel, hogy a mai Európa egy átmeneti korszakot él, amelyben az örökölt vallási és kulturális modellek erodálódnak, miközben új konfigurációk alakulnak ki. Összehasonlító statisztikai adatok (pl. Pew Research) felhasználásával rámutat: miközben az intézményes kereszténység visszaszorul, a nem intézményes hitformák és a nem keresztény vallások növekednek — különösen Közép- és Kelet-Európában 1989 után. A demográfia és a migráció mellett a szerző egy teológiai hiányt is azonosít: a valóságon alapuló reflexiótól való félelmet és a leegyszerűsítő narratívákhoz való ragaszkodást. Két ösztönös reakciót vizsgál: a befelé forduló „tradicionalizmust” és a kritikátlan „progresszivizmust”, amelyeket elégtelennek ítél. A II. Vatikáni Zsinatra (Gaudium et spes – „az idők jeleinek olvasása”), Ferenc pápára („a valóság több, mint az eszme”) és XVI. Benedek Entweltlichung-ra vonatkozó felhívására támaszkodva a tanulmány egy olyan módszert javasol, amely a valóságot locus theologicus-ként kezeli. Az autentikus teológiának integrálnia kell a megbízható adatokat, a megkülönböztetést és a párbeszédet, hogy az Egyház visszanyerje prófétai hitelességét. Ily módon a szekularizáció kairosszá válhat: megtisztító meghívássá a megújulásra, a misszióra és a hit kortárs kultúrában való új megtestesülésére.