Kortárs protestáns homiletikai útkeresés két szaktekintély előadásai alapján

A tanulmány a kortárs protestáns homiletika válságát és megújulási törekvéseit vizsgálja két meghatározó szaktekintély, Alexander Deeg német evangélikus teológus és William Willimon amerikai metodista püspök Lyman Beecher-előadásai alapján. A tanulmány bemutatja, hogy mindkét előadó komoly krízist vél felfedezni a jelenkori protestáns prédikálásban, amelynek fő oka az antropocentrikus fordulat: a teológia helyét átvette az antropológia, Isten háttérbe szorult, és az „Istenről szóló beszéd" „emberi tapasztalatokról szóló beszéddé" vált.
Deeg empirikus adatokkal támasztja alá a német egyházak drámai létszámcsökkenését és a bibliai elkötelezettség gyengülését, míg Willimon az amerikai kontextusban a prédikálás „morális tanácsadássá" és „kulturális kommentárrá" való sekélyesedését bírálja. Mindketten amellett érvelnek, hogy az egyházak pragmatikus túlélési stratégiái - a „tagokra fókuszálás" és a világi sikermutatók követése - csak súlyosbítják a teológiai válságot.
A megoldást mindkét homiletikus a radikális teocentrikus fordulatban látja. Deeg „Isten felé" (toward God) mozgást javasol, egy dinamikus folyamatot, amely a keresésről szól és a „szentség-hermeneutika" alkalmazását, míg Willimon a „Deus Dixit" (Isten szólt) elvére épít, hangsúlyozva, hogy Isten az elsődleges prédikátor. Mindketten a Biblia központi szerepének visszaállítását, a prófétai merészség felélesztését és a gyülekezet transzformatív válaszában megnyilvánuló prédikálást sürgetik, amely túllép a népszerűségre törekvő, antropomorf megközelítésen.